Mivel tegnap nap alig aludtak a gyerekek - és ez főleg Szofit viselte meg - mára terveztük a legpihentetőbb napot, már ha az előzőek nem voltak elég pihentetőek. :)
Délelőtt a fiúk kirándulni mentek, az általam majdnem-felfedezett Mikro strandra. A kis erdei úton oda-vissza jó 1 óra az út, helyenként olivaligeten át vezető ösvény, helyenként köveken lépkedős út vezet át, elidőztek a strandon is, Szofi pedig épp kialudta magát, mire megérkeztek. A fotóik szuper jól sikerültek - ebből a szempontból délelőtt alkalmasabb a látogatás mint délután. A szomszéd angolok szerint sokkal jobb az ottani strand, de A. szerint annyira nem, hogy átcuccoljunk. Autóút is vezet át, vagy tíz kilométernyi, annyira azért nem volt jó, hogy átkocsikázzunk, de valljuk be, helyes kis beach. :)
Amíg Szofi aludt, én előkészítettem az ebédet: sült krumplinak valót és tzatzikit, amihez az uborkát a háziaktól kaptuk, a joghurtot és a fokhagymát a helyi boltban vettük. soha tökéletesebbet még nem készítettem. :) Mivel ebéd előtt volt még úgy bő 2 óránk, gondoltuk átugrunk megnézni Katigiorgist, amiről az (általam megtalált) egyetlen Pelionról szóló beszámolójában olvastam pár szót. A helyzet az, hogy a Pelionon bármerre is indul az ember, képeslapokra illő parányi, néptelen öblökre bukkan útközben is. Minden szerpentines út fenyők vagy olívaligetek közt vezet, szélein vadvirágokkal és leanderekkel, 1-1 kanyar után felbukkan a tenger, hol a végtelen kékjével, hol a hatalmas Evia, hol a kis hegynyi Skiathos látványával, miközben erős fűszernövény illat árad a hegyoldalakból.
Katigiorgis csepp falu, kisebb mint azok, ahol eddig jártunk, viszont lényegesen több turistával. A part menti árnyékban letelepedve figyeltük, hogy mindkét vagy -három taverna szinte telt házzal üzemelt, aztán később észrevettük, hogy kirándulóhajók kötöttek ki a meseszerű kikötőben, valószínűleg Eviáról vagy Skiathosról hozva ide a sok embert. Miután jóllakottan elindultak az asztalaiktól, valóban a kis hajók felé vették az irányt. Elsétáltunk mi is arrafelé, még három vitorlás és pár motorcsónak is pihent az öbölben.
Bő félórát maradtunk, egy rövid pancsolás és száradás idejére, aztán indultunk is haza Mariához, aki ezúttal Makaronopitával lepett meg minket. Ebéd után hosszú szieszta következett, a napot dinnyézéssel, nagy sétával, leanderhajtás-gyűjtéssel zártuk, persze nem maradhatott ki a ház előtti beszélgetés sem, mielőtt aludni tértünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése