2012. november 18., vasárnap

2010. október 19, kedd


8kor ébredtünk, természetesen még sötét volt, de hamar meg lehet szokni az átállást. Erre a napra semmi konkrét tervünk vagy ötletünk nem volt, de azt gondoltuk, hogy most nem árt, ha nem történik velünk semmi.
Reggeli után sétálni indultunk, már bőven 10 óra után persze, és elég meglepő volt, hogy az emberek (boltok, kávézók) tényleg csak ekkor kelnek életre. Márpedig kávézót találni már igencsak sürgető lett volna, P-nél ugyanis nem volt kávé (illetve nem találtuk, ő meg nem volt otthon), a 10 óra ilyen szempontból meg finoman szólva is nagyon késő, nekünk, nemspanyoloknak. Életmentő kávézóhelyet találtunk, el is fogyasztottuk a bűnös barna finomságot, gyermeksegítséggel.
Az ücsörögve nézelődés után bejártuk, amit megéhezésünkig lehetett, és bár közel nem jártuk be az egész települést, meg kell mondanom, hogy Benalmadena hiába falu elméletileg, mert kisebb mint egy kisváros, városias hangulatú. Nincsenek kisboltok, nincsenek csendes, családi házas, utcák, vannak viszont széles autóutak és rengeteg emeletes ház, társasházak és hotelek egyaránt.
Különös és legtetszetősebb része a városnak (csak azért is város) neomór épületekkel körbevett kikötője, ami amellett, hogy egyedülálló, felejthetetlen hangulatú! Olyan, mintha az ezeregyéjszaka meséiben járnánk, de a palota lakói mind-mind csodaszép yachtok lennének, vagy mint egy Velence-szerű kis rész, de valahogy mégsem, mert csak annyiban hasonlít, hogy az utcák vízből vannak, de egyébként semmi nem régi, semmi nem kopott és nincsenek sikátorok.
Később találtunk egy kis vendéglőt, és bár mindegyik kínálta a napi menüjét (10-12 euro/fő), a szardiniasütő ember szimpátiája alapján döntöttünk annál, amelyiknél, és persze nem tudjuk, hogy a többi helyen milyen lett volna a koszt, a választást nem bántuk meg. :)
3 fogásból állt a menü, elsőre A. szardiniát kért (ha már az volt az indíték...), nekem muszáj volt megkóstolnom a gaspachót - mindkettő istenifinom volt. Második körre halibutot (nagyméretű, a közelben kifogott tengeri hal), és grillezett csirkemell lett a másik második fogás, ami a hal mögött lazán elbújhatott íz-élményben. a gyerekek miatt rendeltük tulajdonképpen, de mivel nekik is sokkal jobban bejött a hal, mi ettük meg. a 3. fogás a desszert lett volna, ha van. a táblára kiírva volt "ház desszertje", meg vaníliakrém karamellöntettel, meg még ez az, de kiderült, hgoy csak dinnye van és kávé ami választható, úgyhogy a kávé mellett döntöttünk.
Amiről viszont semmiképp nem szabad megfeledkeznünk, az az ital. Az első, a szerelmetes, a mennyei, a semmivel össze nem hasonlítható (különösen nem az azonos néven futó, üvegekben árult vacakkal): SANGRIA! Mindörökké, viva la!. :D
Délután 4re tolódott a szieszta ideje, amikor a család nyugovóra tért, én pedig P. laptopján intéztem az intéznivalót tovább, kiagyalni a többi programot, több-kevesebb sikerrel. P-vel sikerült is megbeszélni a továbbiakat, amihez egy kalandos gyerekülés-vásárlásba is belebonyolódtunk, mivel P. fuvarozott minket hosszabb távon is, szükségessé vált, de a spanyoloknál 2 héten belül szinte bármi visszavihető a boltba, tulképp ingyenes bérlésre tettünk szert. Oké, ehhez az ő bevállalóssága, helyismerete és nyelvtudása szükségeltetett mindenképp, a lényeg hogy a probléma megoldódott.

Este még egy tengerparti séta játszóterezéssel, majd hideg vacsi következett, ágybakerülésre pedig nyugtáztuk magunkban, hogy a kezdeti bonyodalmak ellenére (vagy talán éppen azért?) egyre jobban érezzük magunkat, és hol van még a vége??? :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése