A család már teljes mértékben átállt a spanyol ritmusra. Ébredés reggel 9kor, az amúgy 2-4ig tartó szieszta 4 órától indult, az este 8as lefekvés pedig 10órára tolódott el - ez így rendben is lett volna, ha én is képes vagyok reggle 9ig aludni, de nem.
A reggeli kínálat ugyanaz volt, mint előző nap, bár akkora, hogy kimeríthetetlen volt a második alkalommal is. Miután jóllaktunk, kis ejtőzés következett a szobában, majd kitaláltuk hogy mit csináljunk a nap többi részében. A kínálkozó lehetőségek közül nyert a Puerto Banús, taxival, mivel olcsó, és mert gyalog messze van, illetve a busz menetrendje (kb félóránként) és megállója nem túl gyerekcentrikus.
A taxisofőr a fuvar végén gyors idegenvezetéssel is szolgált, pár mondatban elmondta hogy mit merre találtunk, bár nem túl nagy a "település", azért jól jött. Egy útleírás szerint a 915 hajót befogadni képes kikötő világhírű, a szupergazdagok, köztük a szaúdi király hajója is előfordul itt, a közúton haladó és parkoló autókról nem is beszélve: nem ritka erre egy-egy Ferrari, Bentley, de láttunk pl Aston Martint és rózsaszín Audit is. A Mercedes és a Porsche nem tűnik ki a nagy átlagból.
A kikötő melletti boltok sora: Louis Vuitton pl egy sarokban bújik meg a többihez képest, de nem kelt nagy feltűnést sem a Cartier, vagy a Gucci, D&G bolt sem, mégis említést érdemelnek, talán pont emiatt. A flinci-flanci, árcédulák nélküli kirakatok láncolatát 1-1 étterem és kávézó szakítja meg, hozzáteszem, hogy meglepő módon normális áron, max nem ülnénk be, mert jóval elegánsabbnak kellene lennünk ahhoz, hogy jól tudjuk magunkat érezni ott.
Puerto Banust újra körülsétálva készítettünk még jó pár fotót, és bár a leírások szerint Monte Carlo hangulatára számítottam, összességében teljesen mást kaptunk. Monte Carlonak van egy sajátos, emelkedettebb hangulata, ami itt inkább letisztult, egyszerűbb, hiába ugyanolyan fényűző.
A kikötőtől távolabb eső utcákon ugyanúgy megtalálhatók a 10 euroért dia menu-t kínáló éttermek, mint eddig bárhol máshol, sőt egy burger king is helyet kapott a település közepén - így aztán tényleg nem érezheti magát kívülállónak senki, a luxusvilág közepén.
Ebéd után visszataxiztunk a paradicsomi szállásunkra, ahol pár óra alvás/napozóspihenés után jártunk még egyet a parton, kagylógyűjteményünket gyarapítva, ponosabban megduplázva immár (túlsúly 2.). :D A hullámtörők mellett lehetett a legnagyobb, és leginkább egyben lévőket találni.
Az idő szeles volt, de mégis kellemes, azt hittük kelleni fog egy pulcsi, végül még melegünk is volt. Naplemente után sétáltunk vissza a szobánkba vacsorázni, és ismét 10 óra után dőltünk ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése