Ha nagyon mennénk valahová, úgy értem sietve, az tuti, hogy nem normális a buszközlekedés. Ezen a gyönyörű, bár esősnek induló napon biciklis felvonulás, vagy valami efféle volt, az út abban az irányban lezárva, amerre mi szerettünk volna menni: Marsaxlokk, illetve az ottani piac volt a cél. Jó húszperces várakozás után megindult a forgalom, de 3 busz is úgy száguldott el a megállónk előtt, hogy még csak nem is lassított, a sofőr jelezte, hogy fullon van a jármű, várjuk meg a következőt. Visszább sétáltunk egy megállónyit, hátha nagyobb szerencsével járunk, és tényleg siker koronázta a rövid gyaloglást: felfértünk a soron következő járatra, igaz másfél embernyi helyre ötésfelen, a busz pedig a következő megállóban már nem is állt meg, tehát megérte!
Vallettában a pályaudvarról indult a marsaxlokki járat, gondoltuk, hogy mivel végállomástól végállomásig utazunk, ilyen gond nem lehet, de mégis! A második buszra fértünk csak fel, bár szerencsére volt ülőhelyünk, de sokaknak nem, és többen maradtak a megállóban is, a következőtől kezdve pedig már meg sem állt, csak a legvégén, az ott hagyott, várakozó emberek pedig bosszúsan integettek, hogy velük meg mi lesz?
A sokat szidott máltai buszközlekdésbe így sikerült beleszagolnunk nekünk is, képzelem, hogy mi lehet itt nyáron?!
Mire Marsaxlokkba értünk, jól elfáradtunk, kész tortúra volt az odajutás is. Volt olyan pillanat, amikor már majdnem feladtam, de mivel piac csak vasárnap van Marsaxklokkban, mi pedig ezt az egyetlen vasárnapot töltöttük a szigeten, nem lett volna más lehetőségünk, főleg nem a piac-bolond uramnak, akinél az ilyesmi ugyanúgy a fő látnivalók közé tartozik, mint a hajójavítók. :)
Félelmünk, hogy mivel volt már vagy dél, piac hírből sem lesz a településen, szerencsére nem igazolódott be, sőt! Ekkora forgatagot rég láttam már, és a falu kis öble már első pillantásra elvarázsolt!
Jó volt sétálni a sok helyi árus között, bár a vásárlók legalább fele külföldi volt, tényleg rengeteg máltai dolgot lehetett venni. A zöldség, gyümölcs, hal, fűszerek, magvak, édességek, különböző ajándéktárgyak, csipkék, likőrök csak a kezdetet jelentették, tulajdonképpen tényleg MINDENT lehetett kapni, bár az árak sokszor magasabbak voltak, mint amiket korábban, a boltokban láttunk.
Hosszúra nyúlt a sétánk a forgatagban, közben megcsodáltuk a színesre festett kis hajókat, és az érdekes szobrokat is, mire a végére értünk a zsibvásárnak, jól meg is éheztünk mindannyian. Nem számítottunk rá, de a gyorsbüfétől kezdve a puccosabb éttermekig mindenhol telt ház volt, az általunk kiszemelt helyen például félórás várakozás után tudtak volna bármit is az asztalra tenni (az asztalért már előtte kivártuk a sort!). Ismét felmerült bennem a kérdés: mi lehet itt nyáron?!
Sétáltunk még egyet az amúgy hangulatos faluban, nekem nagyon tetszett, különösen a főtéren éreztem azt a mediterrán hangulatot, amit eddig kevés helyen tapasztaltunk meg a szigeten.
Gyomrunk már hangosan korgott, így igyekeztünk a buszmegálló felé, gondoltuk majd eszünk valamit a szállásunk környékén, addig pedig kihúzzuk valahogy a piacon vásárolt ropogtatni valókkal. Így is tettünk, a buszokon hajszál híján volt csak helyünk, sok helyen meg sem álltak a járatok, de azért hamar odaértünk a kiszemelt helyre, ahol jól belakmároztunk. A hotelünk melletti kávézóban isteni koffeines nedűt, és olasz sütiket ettünk a nap megkoronázásaképp, majd sziesztázni vonultunk el, ami hogy-hogy nem, este 7ig tartott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése