2012. november 19., hétfő

Négy csaj Rómában - 2010.11.20.


szóval az úgy volt, hogy egy nyári, délutáni napon, Mona barátnőm kitalálta, hogy menjünk már el valahová, van egy csomó üdülési csekkje. számoltam-vetettem, mígnem oda jutottam, hogy 3 nap külföldi városnézés, olcsó, fapados jeggyel olcsóbb, mint egy belföldi hétvégézés... és meg is lódult a fantáziánk egyből. Stockholmtól kezdve Berlinen keresztül Bariig szóba jött sok minden, míg végül Róma mellett döntöttünk. 1 órával a félve felmerült ötlet után már a légitársaság honlapján nézegettük a megfelelő dátumokat és jegyárakat.... na de ezt nekem még le kellett egyeztetnem a családfővel is, ugyanis kizárólag csajos kiruccanást terveztünk. Egy 1,5 és egy 2,5 éves gyerkőc maradna A-ra, ráadásul 3 napon (és 4 éjszakán át), bár nem vagyok rövid pórázon, ez mégiscsak sok lehet. A. a kezdeti sokk után annyit tudott kibökni, hogy "háát... végülis... nem vagyok ellene", majd délutánra +2 fővel gyarapodott a csajos csapat, és foglalhattuk is a repülőjegyet.

Eltelt vagy 2 hónap, mire eszünkbe jutott, hogy jajj, nemsokára indulunk, keressünk már valami szállást is, találtunk, foglaltunk, és a maradék idő eseménytelenül telt. Az utikönyvek alig nyitogatva, se fórum, se beszámoló... csak annak néztünk utána úgy-ahogy, hgoy hogyan tudunk majd a repülőtérről a városba jutni, aztán slussz.

"Kövessék a császárok és a szentek lába nyomát, fedezzék fel a lenyűgöző műemlékeket és templomokat, melyek Rómát, a mai Olaszország fővárosát valaha az ókori világ központjává tették. - írja az útikönyv (Nyitott Szemmel - Olaszország), itt el is döntöttem, hogy felesleges is tovább olvasnom, mert a tizedét nem fogjuk tudni megnézni annak, amit kellene, és még kisebb hányadát annak, amit lehetne. A Colosseumot látnom kell, kávét innom kell, és a Via del Corson is muszáj végigsétálnunk, a borról és a finom kajákról nem is beszélve - nagyjából ennyi volt az elképzelés.

2010. november 20., szombat

Eljött a várva várt (vagy félve várt?) este, amikor már a gyerekek is azt harsogták, hogy anya megy Rómába a csajokkal. Indulás előtt 1 órával el is kezdtem összepakolni, tőlem szokatlan módon nulla izgalommal várva a repülést. Jobban tartottam attól, hogy mi lesz itthon nélkülem, na meg attól, hogy mi lesz velem Nélkülük? Na de ne szaladjunk ennyire előre. Ferihegyre ki, várakozás után repülőre fel, ahol már folyt a Bacardi, és kezdődött a nevetés.

Rómában simán ment a landolás, és a kis kupaktanácsunk meg is beszélte, hogy akkor bevonatozunk a Terminiig, ahonnan elvileg 5perc sétára található a szállásunk. Ahogy ezt elhatároztuk, rögtön jött egy taxis ajánlkozó, aki 60 euroért el is fuvarozott volna minket, de nemet mondtunk, ugyanis a vonat 55be került volna négyünknek. A következő taxis viszont azonnal belopta magát a szívünkbe, nemcsak a jóképűségével (hmm, tipikus olasz!), hanem az 50 euros ajánlatával is. Az már mondjuk kevésbé volt vicces, hogy bár kevés dolgon lepődöm meg autós ügyben, de ez a pasi igazi őrült volt: ezerrel cikázott a sávok között, szlalomozott mindenhol, miközben telefonált, gyönyörűen hadart valamit olaszul, és nem voltunk biztosak abban, hogy vajon tényleg tudja-e merre tekeri a kormányt és hová nyomja a gázt, vagy csak úgy találomra teszi a dolgát? :D

Késő este volt már (10-11 körül), amikor a városon keresztülcikáztunk, és egyszer csak feltűnt előttünk a Colosseum... csodálatosan kivilágítva, a maga tekintélyt parancsoló hatalmasságával. Nincs fénykép, ami visszaadja a méretét, a gyönyörűségét, azt a csodát, ennek az épületnek kisugárzása van, amit az ember akkor érez csak, ha ott áll mellette - és akkor zöldre váltott a lámpa és tovább is indultunk. AZONNAL vissza akartam menni, vagy megállni és kiszállni, na de nem úgy van az, tele voltunk cuccokkal, és a szállást is el kellett foglalnunk. Nem sok idő telt bele, már meg is álltunk a hotel recepciója előtt, jóképűsofőrnek megköszöntük és kifizettük az előre kialkudott összeget, adott egy névjegykártyát is, és mondta, hogy visszafelé olcsóbb (köszi). A recepcióra belépve azonnal útbaigazítást kaptunk az ott ülő hölgytől, és egy egy utcával arrébb lévő házba irányított bennünket. Könnyen meg is találtuk, sokadik emeletre lifttel fel, és egy lakásajtón kellett bemennünk. A lakásajtón belül 3 másik lakáska, amik tulajdonképpen a szobák voltak - na ilyet sem láttam még, de okunk nem lehetett panaszra. Új, gyönyörűen berendezett, igényes, tágas szobánk volt, 4 főnek is abszolút kényelmes - csak egy kissé sötét, ugyanis a recepciós hölgy elfelejtett kártyát adni, amivel az elektromos dolgokat beüzemelhettük volna, így se lámpa, se egyéb nem volt. A recepcióra visszatérve meg már nem ő, hanem egy pasi ült ott, de még milyen?! Nézett bambán, ahogy közöltük hogy mi a gond, nem tudtuk, hogy most nem érti az angolt, vagy miért lehet ilyen zavart a tekintete? Majd megkérdezte, hogy oké, érti ő, de mit csináljon? Azt hittük viccel, mire nagy kegyesen leakasztott egy másik kulcsról egy másik kártyát, ideadta, és mehettünk a dolgunkra.

Éjfél lehetett, amikor a nyakunkba vettük a várost, mivel esőt ígértek egész hétvégére, gondoltuk kihasználjuk, hogy szép idő van, minden kivilágítva, sétáljunk egy nagyot.
A Piazza della Repubblica volt az első hely, ahol ámuldozva időztünk hosszú perceken át. Nem győztünk fényképezni, és akár előre, akár hátrafelé néztünk, csak szívtuk magunkba a hely hangulatát. a Santa Maria degli Angeli templom mögöttünk csak egy romos falnak tűnt (isz. 298-306 között épült gőzfürdőből! lett átépítve, Michelangelo által), csupán az útikönyv sejtette, hogy a zárt ajtók között is van valami. Előttünk a gyönyörűen megvilágított, oszlopcsarnokokkal körülvett tér, középen a Fontana delle Naiadi, ami az 1900 körüli építése után nagy galibát okozott a szemérmetlen nimfái miatt. Sétánkat folytattuk, helyben meghatározott irányban (mittudomén, szerintem menjünk arra), és sikerült egy nagy kört tennünk a városban, mindenféle Fontanat, Piazzát, Palazzot és egyebeket megcsodálva, beleértve a Piazza delle Quattro Fontane-t is, ami egy kicsi tér, inkább útkereszteződés, aminek mind a négy sarkán vízköpők csobognak. Lehetett vagy éjjel 1, mire beültünk egy kellemes helyre vacsorázni, a Barberini tértől nem messze. Isteni, igazi olasz falatokat ettünk és bár kevésbé finom bor fogyott hozzá, úgy éreztük, hogy méltóképp üdvözöltük Rómát, ahogyan Róma is minket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése